lehet, hogy az anyád nem figyelt rád eléggé, amikor gyerek voltál. vagy épp ellenkezőleg, az egész élete körülötted forgott. megcsinált (helyetted is) mindent, hogy gondtalan életed legyen és csak a tanulásra fókuszálhass. az első esetben elhatározod, hogy te majd nagyon figyelsz a gyerekedre és mindig a rendelkezésére állsz. a második esetben… ugyanezt teszed. és mindkét esetben elhagyod saját magadat.
ha az anyád nem figyelt rád eléggé, akkor ezért – mert a gyerekek lemásolják a szülőt. ha az egész élete körülötted forgott, akkor azt tanította meg (nem tudatosan), hogy elhagyja saját magát – tehát amikor szülővé válsz, te is elhagyod saját magad. mert a gyerekek lemásolják a szülőt.
teljesen mindegy a szándék, ami vezérelt. teljesen feleslegesek a szavak. egy gyerek kb. 7 éves korára összeszed nagyjából minden programot, hiedelmet, megoldási stratégiát, ami aztán az életét működteti. ezalatt végig egy módosult tudatállapotban van és az érzelmei vezérlik, tehát a tanító fokozatú szavak, a racionális megmagyarázás, az utasítás egyszerűen nem működik. mintha olyasvalakihez beszélnél, aki igazából nincs is ott.
a gyerekek lemásolják a szülőt. ilyen szempontból nézve nem létezik nevelés. és ha már itt tartunk, leplezzük is le a nevelés egyik mítoszát*: azt, hogy a gyereknevelés a gyerekről szól.
kiről másról szólna? kérdezheted most némi értetlenséggel. nos, ha értetted ennek a bejegyzésnek az elejét… akkor már gyaníthatod, a gyereknevelés bizony nem a gyerekről szól, hanem rólad. hiszen a gyerek téged másol. amilyen lelkiállapotban vagy, azt veszi át. ha azt gondolod, a gyerek egy „projekt”, akit neked kell valamilyenné (sikeressé, szófogadóvá, boldoggá stb.) nevelned, rossz úton jársz. ha így gondolkodsz, elkerülhetetlenül eljutsz oda, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnéd (hiszen a gyereked egy önálló lény, saját életfeladattal, saját szupererőkkel). lehet, hogy eltervezed, hogy a fiad lesz a következő olimpiai bajnok úszónk, miközben őt a hideg rázza a sportnak bármilyen gondolatától – főzni szeret. ha őszintén magadba nézel, ki ne álmodott (talán már a gyerek megszületése előtt) arról, hogy egy következő bajnokot, elnököt, Nobel díjas tudóst nevel majd. és ha a dolgok nem pontosan így állnak, beleesel abba a csapdába, hogy a gyereket kezded hibáztatni. megállapítod, hogy valami baj van vele, és hadjáratra indulsz, hogy megjavítsd őt, ahelyett, hogy felismernéd, minden helyzetet közösen teremtesz a gyerekeddel. szóval a gyereknek nem egy rendőrre, egy tanárra, egy főnökre van szüksége, hanem egy szabályozott idegrendszerű anyára, aki megdolgozta a saját traumáit, aki képes kapcsolódni saját magához és ebből a nyugodt, jelenléttel teli állapotból tud a gyerek felé fordulni. mert a gyerek őt fogja lemásolni.
*dr Shefali Tsabary Indiában született, amerikai klinikai szakpszichológus, aki egy szemléletváltást hozott a gyereknevelésbe a keleti filozófia és a nyugati pszichológia egyesítésével. az ő Intézetében szereztem a Tudatos Nevelési Coach és Életvezetési Tanácsadó képesítésemet. szeretettel ajánlom magyarul (is) megjelent könyveit: Radikális felébredés: Édesvíz Kiadó, 2021; A Tudatos Család: Édesvíz Kiadó, 2022; A Szülői Út: Open Books, 2023) vagy szívesen mesélek róla többet személyesen.
itt tudsz időpontot kérni.
