egész életedben arra vágysz, hogy meglásson valaki, aki talán sosem nézett rád? az anyákkal ellentétben az apák gyakran csendben vallanak kudarcot. apa állandóan dolgozik, távol van otthonról, vagy „csak” nem elérhető érzelmileg.
a lényegen ugyanaz, ha nem látott téged gyerekként (annak, aki valójában vagy), az életedet azzal fogod tölteni, hogy próbálod bizonygatni, értékes vagy. megkeményedsz, teljesítmény-kényszered lesz, elnémulsz, megtanulsz elviselni, de legbelül szüntelen arra vársz, hogy valaki elismerjen végre.
az apahiány mélyebb seb, mint gondolnánk. a pszichében ugyanis az apa a tekintély képviselője. ő benned a hajtóerő, hogy kapcsolatot teremts a világgal, az érvényesítés forrása. amennyiben ez hiányzik az életedből, mert apa fizikailag vagy érzelmileg nem volt jelen, ridegen vagy keményen bánt veled, valami eltörik benned. nem csak a szeretet fog hiányozni, az önértékelésed is elveszíted.
kora gyerekkortól a pszichénk belső képeket hoz létre, hogy értelmezni tudjuk a világot. ezek az úgynevezett archetípusok; sablonok, amelyek az érzelmi tapasztalásainkat formálják, még mielőtt beszélni tudnánk.
az apa archetípus az egyik legalapvetőbb ezek közül. szimbolikus értelemben több, mint férfi. ő a lelki erő, amely segít kiszakadni az anyával való érzelmi összeolvadásból és az individuáció azaz az egyéniesülés útjára terel, hogy azzá válj, aki valójában vagy. ő az erő, ami elvágja az érzelmi függés kötelékét, hogy bátran és céltudatosan nézz szembe az élettel. az apa az erő, az iránymutatás, a védelem. az apa felkészít a világra. talán ez az oka, hogy az apaseb némább ugyan, mint az anyaseb, de ugyanolyan pusztító. míg az anya hiányától érzelmileg éhes maradsz, az apa hiánya összetört alapokat, irányvesztést eredményez, és az érvényesítés hiányát, ami aztán belülről felemészt.
ha az apa archetípus egészséges módon nyilvánul meg a valós apán keresztül, egy határozott, de biztonságos tekintély alapjait fekteti le. ő az apa, aki irányít, de nem tör össze, aki kijavít, de nem szégyenít meg, aki kihívások elé állít, de nem hagy magadra. aki irányt szab, kijelöli a határokat, értékeket ad át neked és ami a legfontosabb: lát téged. rád néz, és a tekintete szavak nélkül is azt mondja „fontos vagy. ide tartozol.”
ám ha az apa passzív, erőszakos, kíméletlen, érzelmileg elérhetetlen vagy bálványként imádott, a gyerek lelkében eltörik valami és nem kapja meg a lökést, ami ahhoz kell, hogy magabiztosan nézzen a világ szemébe. az ilyen gyerek biztonságérzet nélkül nő fel, ücsörög élethosszig egy láthatatlan váróteremben az érvényesítésre várva, ami sosem érkezik meg. az apa archetípus eltorzul, elérhetetlen lesz és ami egykor a struktúrát kellett volna biztosítsa az életedben, megbénít.
egyszer mindenkinek el kell szakadnia az apaképtől, túljutni annak befolyásán ahhoz, hogy egész(séges) felnőtté válhassunk. ám ha az apa eleve nem volt jelen, ami elszakad, az a képességünk, hogy bízni tudjunk. már nem a szabadságot keressük, hanem a valahova tartozást és ez fogja irányítani a háttérből a döntéseinket. a kimerültség, amit érzel, a végtelen hajtás, hogy bizonyíts, a megnyugvásra való képtelenség gyakran gyökerezik abban, hogy apa sosem volt ott, hogy megerősítse az értékességedet.
ha szeretnél erről többet tudni, folytatás következik.
