itt ez a furcsa szó a karácsonyfa alatt… szeretet.
van-e időd rá ebben az iszonyú tempót diktáló, káosztól roskadozó, sérült világban megállni egy pillanatra és elgondolkodni rajta, mi is ez. szeretet.
találhatunk rá rengeteg értelmezést a világhálón, mégis ki merem jelenteni, nem tudjuk, mi a szeretet. és ennek – véleményem szerint – az az oka, hogy sosem voltunk szeretve. és mivel azt adjuk tovább, amit kaptunk, nem szeretünk mi sem.
egyik gyerekekkel kapcsolatos képzésem során megkértük a kicsiket (alsó tagozatosok voltak akkoriban), írják le, mi a jó bennük, milyen jótulajdonságaik vannak. olyasmik kerültek a papírokra, hogy „szófogadó vagyok”, „szorgalmas vagyok”, „mindig jó helyezést érek el a sakkversenyen”.
megdöbbentő volt számomra, hogy már egész kicsi korban megtanuljuk, akkor vagyok szerethető, ha… és jön valami feltétel. ha ezt megfordítod, tulajdonképpen az lesz belőle, hogy – így, ahogy vagyok – nem vagyok szerethető. mert ha a teljesítményemért szeretnek, az nem szeretet. ha a viselkedésemért szeretnek, az nem szeretet. ha azért szeretnek, mert jó gyerek vagyok, az nem szeretet. több szülőtől hallottam, a kisebb gyerek egy angyal. ő kárpótolja a szülőket, ha már az elsőszülött… mondjuk ki bátran… ilyen rossz.
pedig a jó gyerek a legveszélyeztetettebb kategória. ő az, aki – mindegy, hány éves – már feladta önmagát. mert látta, hogy a nagyobbal csak a „baj”, a szidás, a veszekedés van. a jó gyerek egy szerep, egy túlélési stratégia, mert a gyerek már rég feltérképezte: önmagadnak lenni (értsd: rossznak lenni) ebben a családban nem kifizetődő. pedig valójában nincs olyan, hogy „rossz gyerek”, erről legközelebb írok.
menjünk tovább. ha még nehéz érzéseket cipelsz a gyerekkorodból, mert a szüleid így vagy úgy bántak veled, ezért te éppen ellenkező módon bánsz a gyerekeddel, hiszen te tudod, hogyan kell (jól) szeretni, az nem szeretet. ha sosem kaptad meg, amit szerettél volna, ezért megveszel mindent a gyerekednek, az nem szeretet. ha alulértékeled önmagad és félsz, hogy a gyerek nem fog szeretni, ha nemet mondasz neki, ezért veszel / engedsz meg neki mindent… az nem szeretet.
szeretni valakit a „magad módján”, távolról, csak találkozni ne kelljen, mert az kényelmetlen neked, az nem szeretet.
magad elé helyezni másokat, mert „annyira szereted őket”, miközben lemondasz a saját szükségleteidről, az nem szeretet. elhalmozni valakit olyasmikkel, aminek bezzeg te örülnél, az nem szeretet.
kimondani a szádon számtalanszor a szeretlek szót, miközben figyelmen kívül hagyod, hogy a viselkedésed hogy hat a másik emberre, az nem szeretet.
a párkapcsolatodban rendszeresen szeretetteli hangon gúnyolni a párodat, az nem szeretet.
azon erőlködni, hogy valaki a te elvárásod szerint tegye a dolgokat vagy élje az életét, az nem szeretet.
szóval itt ez a furcsa szó a karácsonyfa alatt… de az nem szeretet.
