négy év börtönt kapott egy 59 éves csepeli óvónő, mert tavaly előtt szilveszter este megölte az édesanyját. az utolsó szó jogán azt mondta, nincsenek szavak a tettére és azóta is azon gondolkodik, hogyan tehette ezt.
ezért született ez az írás. K. Évának és az összes többi jókislánynak a világban.
nem mindenkinek van rózsaszín ködös gyerekkora. talán azt is bátran kijelenthetem, legtöbbünknek nincs. és ehhez nem kell éheznünk vagy háborús övezetben laknunk, nem kell, hogy verjenek bennünket. épp elég, ha azt éljük meg, nem lát, nem hall, nem ért meg minket a szülőnk. egy gyerek számára a fizikai szükségleteken kívül (biztonságban vagyok és adnak enni-inni), ezek a legfontosabb érzelmi szükségletek. gondolkodtál már azon, vajon miért okoz szabályosan függőséget, hányan lájkolják egy megosztásodat a fészbukon?
gyerekként elfogadjuk, amit kapunk, de ez az elfogadás nem ugyanolyan, mint mikor egy ajándékot fogadunk el. amit a szülő ad, sokkal inkább „kénytelenek vagyunk elfogadni”, hiszen nem is tehetünk mást. az életünk gyerekként a szülőtől függ. ha nem érezzük magunkat biztonságban, nem érezzük úgy, hogy kapcsolódunk másokhoz, az veszélyt jelent a túlélésünkre nézve, és mindent elkövetünk, hogy legalább a látszólagos biztonságot helyreállítsuk.
négyféle lehetőségünk van erre, az egyszerűség kedvéért a 4M:
-
- megküzdés – amikor agresszív leszel és konfrontálódsz, megpróbálod elpusztítani az ellenfelet
-
- menekülés – amikor jobbnak látod elkerülni a konfliktust
-
- megfagyás – amikor mozdulatlanná tesz a tehetetlenség
-
- megfelelés – amikor lemondasz önmagadról, hogy a másiknak jobb legyen
ezek közül a stratégiák közül tudattalanul választunk, nyilván nem ülünk le kettő, nyolc vagy tizennégy évesen és kezdünk el gondolkodni azon, mit csináljunk, hogy megbékéljen az éppen dühösen csapkodó anyánk. és az sem biztos, hogy minden konfliktusban egyformán reagálunk.
körülnézve a világban az a benyomásom, hogy az utolsó M, azaz a megfelelés az, ahogy az emberek jelentős része egy traumatikus helyzetre reagál. és erős a gyanúm, hogy sokkal több a nő ebben a kategóriában, hiszen minket nevelnek kimondatlanul is arra már gyerekkortól kezdve, hogy háttérbe helyezzük magunkat, hogy azt nézzük, mi jó a másiknak, hogy ne mondjunk nemet arra, ami nem jó nekünk, hogy mások szükségleteiről gondoskodjunk.
a megfelelés egy nagyon veszélyes trauma-válasz, mert egyrészt önmagunk elhagyásával jár. másrészt, mert ellehetetleníti, hogy egészséges kapcsolatban éljünk bárkivel. harmadrészt, mert ha mindig csak „lenyeled” az érzéseidet, egyre gyűlik benned a tehetetlen düh és a gyűlölet. és ha betelik a pohár, akkor a jókislányok nem egészséges módon fognak kilépni ebből a bántalmazó körből. megbetegszenek rákban, öngyilkosok lesznek vagy hirtelen felindulásból a közvélemény által nagyon csúnyának ítélt dolgokat tesznek.
ha most arra gondolsz, neked nincs megfelelés trauma válaszod, te csak kedves, előzékeny, segítőkész, családszerető, keresztény, és így tovább vagy… tarts velem legközelebb is.
