ez a viszonylag újnak számító szó (anyaseb – az apasebekről majd máskor írok) gyorsan elárasztotta a köztudatot. olyan sérülésekre utal, amelyeket nárcisztikus, toxikus, ellenséges magatartású, érzelmileg nem elérhető anyák okoznak a gyerekeiknek. ha most elakadtál „a szülő tőle telhetően a legjobbat nyújtja és a legjobbat akarja a gyerekének” útkereszteződésnél, állj meg egy pillanatra és csak vegyél egy mély levegőt. többnyire én sem vitatom, hogy így van.
a „nevelésben” neméből adódóan más szerepe van egy anyának és más egy apának, és a szülői magatartás eltérő hatással bír a gyerekre annak neme szerint.
mivel a társadalomnak vannak tudattalan elvárásai az anya-lánya kapcsolattal szemben, értelemszerűen a lánygyerekre máshogy fog hatni egy anya és az általa okozott sérülés(ek). ezenkívül, ott van a szociális tanulás is, vagyis a tény, hogy gyerekként „másolva” tanulunk, azaz a lányok azonosulnak az anyjukkal.
az anyaseb tulajdonképpen az anyával való bizonytalan kötődést jelenti és generációról generációra száll tovább. (szándékosan nem használom az „öröklődik” szót!)
vagyis ha gyerekként nem kötődtél biztonságosan az anyádhoz, ezt fogod továbbadni a gyerekednek legjobb szándékod ellenére is, vagyis a gyereked sem fog tudni biztonságosan kötődni hozzád.
de milyen is egy sérülést okozó anya? érzelmileg nem tud a gyerekére hangolódni, talán még verseng is vele. nincsenek határai, elvárja a gyerektől, hogy a bizalmasa, a barátnője legyen. gyakran érzelmileg éretlen és / vagy nem elérhető, ami azt eredményezi a lányában, hogy Szent Grálként keresi a szeretetet – sajnos legtöbbször rossz helyen – így felnőve egészségtelen párkapcsolatokban találja magát újra és újra.
az ilyen anya nem tud kapcsolódni a gyerekével, és a gyerektől várja el, hogy kielégítse az érzelmi szükségleteit, miközben ő a gyerek érzelmi szükségleteivel nem tud mit kezdeni. (fontos kihangsúlyozni, hogy a gyereknek „minden megadó” anya is lehet sebző anya, az „etetem, megveszek neki mindent, eljárunk nyaralni” fizikai tényezők és semmiképp nem érzelmi szükségletek).
a sebző anya magatartásában több minden játszhat közre: jogosultság (ezt kapta ő is az anyjától), együttérzésre való (korlátozott) képesség és önzés.
az ilyen anya lánygyereke értéktelennek gondolja magát, nem tud egészégesen kapcsolódni más lányokhoz (nincsenek baráti kapcsolatai), nem érzi elég jónak magát, egészségtelen intim kapcsolatokat választ, érzelmileg eltávolodik az emberektől, maximalista lesz, és úgy érzi, mindig tennie kell valamit, hogy bizonyítsa, ér valamit.
ezenkívül, másodlagos ártalom is érheti abból fakadóan, ha nincs jelen egy érzelmileg érett másik szülő, aki megvédené a sebző szülőtől.
a gyógyulás felé vezető hosszú út első lépése, ha képes vagy tudatosítani, hogy a szülő(d) viselkedése nem a te hibád…
szöveginspiráció: dr Ramani Durvasula
