az empátia jelentését tekintve együttérzést, beleérző képességet jelent. vagyis azt, amikor egy pillanatra képes vagy (át)érezni, amit egy másik ember / élőlény érez.
Theresa Wiseman szerint az empátia négy fő jellemzője:
- a perspektíva átvétel (vagyis az a képesség, hogy a másik ember nézőpontjából tudod látni a dolgokat),
- az ítélkezés mellőzése (borzasztó nehéz a mai világban, nemsokára megírom, miért),
- mások érzelmeinek felismerése és
- a látott érzelmek visszajelzése.
elképzelheted úgyis az empátiát, mint mikor valaki egy gödör mélyére zuhan, és onnan azt kiáltja: „megrekedtem, sötét van, sok nekem, ami történik.” ha empatikus vagy, lemászol a gödörbe az illető mellé és annyit mondasz neki: „tudom, milyen érzés itt. nem vagy egyedül.”
ha viszont azt mondod: „hé, látom, sz@r neked, kérsz egy szendvicset?” – az nem empátia. az ilyen válaszok, valamint az ehhez hasonlók: „az hagyján, de nekem milyen durva napom volt” – az sem empátia.
az empátia egy érzékeny választás, mert ahhoz, hogy kapcsolódni tudj valakihez, aki mondjuk szomorú, először kapcsolódnod kell magadban ahhoz a részedhez, aki ismeri ezt a szomorúságot.
az együttérzés sosem kezdődik úgy, hogy „de legalább”…
mégis gyakran mondjuk, mert ha valaki megoszt velünk valami fájdalmasat, azonnal megpróbáljuk szebbre színezni. olyan világban élünk, amikor erősnek, hibátlannak és mindig jól kell lenni. nézd meg a reklámokat: fáj a fejed? kapj be egy tablettát és elmúlik. tele etted magad? kapj be egy tablettát és elmúlik. fáradt vagy? kapj be egy tablettát és elmúlik. „nem jól” lenni nem menő. kapcsolódni valami fájdalmashoz nem menő.
nézzünk példákat a szebbre színezésre:
„Elvetéltem.” – „De legalább tudod, hogy teherbe tudsz esni.”
„Szétesett a házasságom.” – „De legalább te férjnél voltál.”
„A fiamnak gondjai vannak a tanulással.” – „De legalább a lányod osztályelső.”
szóval mi a lényeg? attól, amit mondasz, nem lesz jobb a másiknak. attól lesz jobb neki, hogy kapcsolódhat valakihez, amikor nehéz időszakon megy keresztül. ha valóban segíteni akarsz ilyenkor, elég, ha jelen vagy (ez azt jelenti, hogy nem a mobilodat bújod és nem azon gondolkodsz, hogy elkésel a fodrásztól és nem azon agyalsz, mit tanácsolj).
és végül néhány mondat, ami valóban segít ilyenkor:
„nem tudom, mit mondhatnék, de itt vagyok.”
„szeretnél még mondani erről valamit?”
„köszönöm, hogy megosztottad ezt velem.”
„sajnálom.”
Nézd meg, mi történik, ha legközelebb megteszed ezt valakivel.
forrás: Brené Brown az Empátiáról és a Szimpátiáról
