pár éve elkezdtünk szinte mindenkit nárcisztikusnak bélyegezni, aki számunkra nem tetsző, agresszív, vagy önző magatartást mutat, pedig különbség van aközött, hogy valaki nárcisztikus személyiségjegyeket hordoz vagy konkrétan nárcisztikus személyiségzavarban szenved. ebbe itt most nem megyek bele mélyebben.
helyette azt szeretném ismertetni, hogyan ismered fel a nárcisz anyát és milyen károkat okoz benned, ha ilyen anya nevel fel.
nézzünk egy példát. tegyük fel, valamin összeveszel anyáddal. ha szóvá teszed neki, hogy amit éppen tesz vagy mond, az fáj neked, vagy nem értesz egyet vele, valami ilyesmi választ kapsz: ugyan már, ne legyél ilyen érzékeny. megint túldramatizálod a helyzetet. az anyád vagyok, szeretlek, tudod, hogy a legjobbat akarom neked, különben is, te hányszor okoztál már nekem fájdalmat?
ez az anya teljesen hárítja a felelősséget, a legkevésbé sem érdekli, mit vált ki a viselkedése a gyerekében, és nem áll szándékában változni, sőt… úgy állítja be az egészet, mintha az a gyerek hibája lenne, mintha a gyerek lenne rossz.
[csak, hogy értsd: ha ugyanez a vita egy nem-nárcisz anyával zajlik, valami ilyesmi választ kapsz: ó, sajnálom, nem vettem észre, hogy fájdalmat okozok neked. nem teszek ilyet legközelebb. ez az anya vállalja a felelősséget, hajlandó változni, és őszintén aggódik amiatt, hogy árt a gyereknek.]
mivel a nárcisztikus anya rendszeresen így viselkedik, gyerekként hamar levonod a következtetést, hogy bármit teszel, az nem jó, hogy minden a te hibád, hogy valami baj van veled. hamar megtanulod háttérbe helyezni a szükségleteidet és a fókuszt az anyádra helyezni, úgy viselkedsz, ahogy elvárja, egyszerűen azért, mert csak így élheted túl.
a nárcisztikus viselkedés mindig célorientált. a nárcisz anya szándékosan manipulál és okoz fájdalmat a gyerekben azért, hogy magánál tartsa a kontrolt és a hatalmat.
a nárcisz anya gyerekében előbb-utóbb felmerül a kérdés: szeret engem az anyám egyáltalán? nos, ő azt gondolja, szeret, bár feltételekkel. amíg azt teszed, amit ő elvár, amíg megfelelsz annak a narratívának, amit születésedtől rád kényszerít, amíg kontrollálható és manipulálható maradsz a számára.
ám előbb-utóbb elérsz egy kort, amikor az önérzeted beleütközik az anyád szavainak falaiba, és felismered, hogy téged más dolgok érdekelnek, másra vágysz, más az értékrended. a nárcisz anya bármilyen önállóságra tett kísérletedet elhagyásnak és tiszteletlenségnek fogja bélyegezni. azok után, amit érted tettem, ez a hála? szeretsz te engem egyáltalán? hallod ilyenkor. és bekapcsol benned a bűntudat és a szégyen, hiszen erre lettél programozva a nulladik naptól.
a másik probléma ezzel, hogy ahogy az anyánk kommunikál velünk, úgy kommunikálunk felnőttként saját magunkkal. ahogy anyánk bánik velünk, úgy bánunk saját magunkkal.
ha érdekel, milyen károkat okoz a felnőtt lányokban egy nárcisz anya, olvass tovább.
