olyan világban élünk, ahol normalizáltuk a bántalmazást. a normalizálás azt jelenti, elfogadtuk, hogy ez normális. ha most csóválod a fejed, és azt gondolod, nem így van, olvass tovább.
ha a bántalmazásra gondolunk, elsősorban
- a fizikai bántalmazás (szándékosan testi sérülést okozni valakinek),
- a szexuális bántalmazás (bármely szexuális érintkezés, amelyik valamelyik fél beleegyezése vagy akarata ellenére történik),
- az elhanyagolás (a fizikai és / vagy pszichológiai szükségletek rendszeres ki nem elégítése) jut eszünkbe.
pedig bántalmazni mentálisan és érzelmileg is lehet valakit.
hányszor látod, hogy a boltban hisztiző gyerekkel kiabál a szülője? rángatja a karjánál fogva? megfenyegeti? (bizony a „ha nem fogadsz szót, itthagylak” olyan fenyegetés, ami az egyik legalapvetőbb emberi félelmünket kapcsolja be – az elhagyástól való félelmet.)
nem avatkozol be, elfordulsz, mert nem akarsz kellemetlenséget, különben is az ő dolguk, és így tovább. ezzel némán rábólintasz arra, hogy ez normális.
hányszor érvényteleníted el a gyerekedet, a párodat, a barátaidat?? az érvénytelenítés azt jelenti, lekicsinyíted, elutasítod, figyelmen kívül hagyod a másik érzését, tapasztalását. bizony, ez is bántalmazás, ami aláássa a másik önértékelését, önbizalmát, érzelmi stresszhez és szorongáshoz vezet.
azt mondja, „ez fájt”, te azt feleled „ugyan, ne legyél ilyen érzékeny”. azt mondja, kemény napja volt, azt feleled „ó, biztosan nem volt olyan durva, mint az enyém.” elmondja, miért sír, azt válaszolod „komolyan ebből kellett ekkora ügyet csinálni?”
értem én, hogy a szándékod az, hogy megvigasztald a másikat, és felhívd rá a figyelmét, nem volt olyan katasztrofális, amit átélt. neki viszont az volt. és ha igazán szereted őt, és érdekel, hogy mit élt meg, ilyenkor csak annyit mondasz, „sajnálom”, vagy „nem tudom, mit mondjak, de itt vagyok”. esetleg megkérdezed, mit érez vagy akar-e erről többet mondani. és hallgatod őt. jelenléttel, értő figyelemmel, csillogó szemmel. s közben nem jár azon az eszed, mit főzz vacsorára, indulnod kéne az edzésre, vagy mit tanácsolj. nem vágsz a szavába, hanem teret adsz neki, hogy láthatóvá váljon. ő pedig azt fogja érezni, látják őt, bár épp sérülékeny, rendben van így is.
ha van kedved, két napig figyeld magad, hogy észrevedd, te milyen helyzetekben és kit érvénytelenítsz el…
