új év kezdődött.
valószínűleg te is nagy lendülettel és fogadalmakkal megrakodva vágtál neki. aztán néhány héten / hónapon belül észreveszed majd, hogy igazából minden ugyanolyan, mint régen. hogy te is ugyanolyan vagy, mint régen. ugyanúgy gondolkodsz, ugyanúgy reagálsz, ugyanazokban a helyzetekben találod magad, ugyanolyan típusú embereket vonzol.
bár számtalan előadást hallgattál meg, számtalan könyvet olvastál el a témában, talán még voltál valami workshop-on is… az életed valahogy ragaszkodik a régi kerékvágáshoz. a régi szokásaid rabja vagy.
hiába a naplóírás az érzéseidről, a napi meditáció, a pozitív mantrák. miért? mert megértéssel nem tudod kigondolkodni magad valamiből, ami sokkal mélyebben van benned, mint az elméd tudatos része.
az életed legelső kapcsolatából (ami történetesen a szüleiddel volt) rengeteg döntést hoztál magadról, a világról, másokról. ezek a döntések a hiedelmeid. az agy úgy működik, hogy bizonyítékokat gyűjt azzal kapcsolatban, amit hiszünk. kutatások szerint azonban a bizonyítékok 88%-át figyelmen kívül hagyja és csak azt rögzíti, ami megfelel a hiedelmeinknek (ezért van az, hogy ha azt hiszed magadról, hogy nem vagy elég jó, hiába dicsérnek meg tízen, te arra az egyetlen kritikára fogsz emlékezni, amit kaptál, hiszen ez kompatibilis a hiedelmeddel).
a hiedelmeid aztán gondolatokat hoznak létre, amik pedig kiváltanak benned egy fizikai reakciót (azt gondolod nem tudsz emberek előtt beszélni, ezért amikor a főnököd megkér, hogy tarts egy értekezletet, izzadni kezd a tenyered, hevesen ver a szíved) és egy érzelmi választ (elkezdesz pánikolni, megtelik a szíved félelemmel). az érzelmeid aztán meghatározzák a tetteidet (rossz prezentációt vetítesz ki a kollegáknak, elcsuklik a hangod). és ha sokszor cselekedsz hasonlóan, abból alakul ki a viselkedésed. aztán a főnököd kifejti, hogy mindig is tudta, hogy ez a pozíció meghaladja a képességeidet, ugyanis a tetteid eredménye mindig igazolni fogja az alap hiedelmedet, és ilyenkor mondod magadnak, „ugye megmondtam, hogy nem vagyok elég jó„.
pedig ami valójában történik az az, hogy az agyad egy célmegvalósító gépezet, a bökkenő csak az, hogy mindig azt a célt valósítja meg, amit elhiszel. az agyad nem áll meg és mondja azt, hogy „várjunk csak, szerintem félreértesz valamit, te igenis elég jó vagy”. egyszerűen végrehajtja azt, amit egész kicsi korodban eldöntöttél magadról. szóval ha eddig azt hitted, hogy történik valami a külvilágban (például balul sül el egy céges értekezleten való szereplésed), és attól fogod magad nemjól érezni… a dolog pont fordítva történik. először van a nemjó érzés(ed magadról), és amiatt alakulnak aztán rosszul a dolgok az életben. olvasd el ezt még egyszer.
és hogy van-e kiút ebből a körből? igan, van. ha szeretnéd megismerni, itt tudsz időpontot foglalni.
legyen 2026 olyan év, amiben végre tidatosan irányítod az életed és megvalósítod az álmaid.
